Sziasztok!
Új rovatot indítok a The Crusade of Metal keretein belül, melynek címe: Made in... Az első részének elejét kevéske magyarázással szeretném kezdeni. Ezt a rovatot már korábban megálmodtam: még 2004-ben, mikor a GameNet című online amatőr számítástechnikai magazinnak írtam. Akkor viszont én is más voltam, a zene is más volt, s sokat változott a világ is. Az akkori koncepciót, miszerint kisebbrészt általános zenei műveltség közé szorítottam be a rock/metal zenei vonatkozásokat, most teljesen felborítom, s csak és kizárólag az adott ország, régió rock/metal oldaláról szeretném megközelíteni a dolgokat. Ez persze egészen egyoldalú lesz, dehát a blog témája is az. Viszont mindenképp próbálok a korábbi, oldie részre is utalni, illetve a mostani zene elődjeit említeni ahol lehet, így biztosítani egy átfogó képet az adott nemzet ízléséről metal zenében.
Nem törekszem arra, hogy minden ország bekerüljön majd a válogatásba, de nem is terveztem meg előre, kik kapnak helyet. Hiszen vannak olyan országok, amiket nem is érdemes megemlíteni, annyira kevés az ismert metalzenekar, de vannak olyanok is, amikre több cikket is lehetne szentelni. Mindenesetre a balanszot megpróbálom eltalálni.
Most pedig jöjjön maga a cikk: stílusosan az első részt kezdjük a Hazával, Magyarországgal. Mi, mint volt szovjet tagország viszonylag későn találkoztunk a rock, főleg a metal zene gyönyöreivel: már az is csoda volt, hogy a hetvenes években valaki megpróbált egy nyugati gitárral nyugati zenét utánozni. Viszont be kell látni, ennek a beat korszaknak is megvan a maga hatása a mai magyar zenére. És itt nem a 'másoktóllopottzenétmixelekmajdeladomsajátként' féle dídzsékre gondolok, hanem a magyar rockzenére. Az LGT és az OMEGA is kisebb-nagyobb szakításokkal, búcsúkoncertek tömkelegével a hátuk mögött még ma is újra összeállnak, hogy még egyszer elbúcsúzhassanak. Majd a nyolcvanas évek végefelé, ahogy a rendszerváltás is közeledett, kezdtek a nyugat ördögei is megjelenni. A lágyabb, hallgathatóbb rock mellett a durvább is megjelent, így mind a P.Mobil, mind a P.Box, majd a Pokolgép és az Ossian is vágott egy rendes szeletet magának a magyar underground világból. A külföldi, másolt anyagok egyre inkább terjedtek, s végül, a rendszerváltással bombaként robbantak be a köztudatba. Ekkor alakult meg a Tankcsapda is, akik korábban a rendszer ellen szóló dalaikkal nem valószínű, hogy sokáig létezhettek volna. A kilencvenes évek eleje ezen zenekarok kora volt: még mindig underground, de már többen megismerték őket.
A kilencvenes évek közepétől pedig a Tankcsapda roppant népszerűségre tett szert, amely együtt járt azzal, hogy egy viszonylag hallgatható, egyszerű rock&roll zenéből divatossá vált. Viszont ezzel nincs egyedül: a magyar kultzenekarok többsége inkább egyszerű, pörgősebb, koncertzenére építenek, s egyre inkább lesznek úgynevezett rádiómetal-zenekarok. Ebbe a csapdába leginkább az Ossian esett. Emellett viszont az amatőrzenekaroknál egyre inkább hódolt a dallamos punkzene és a Metallica/Pantera mértéktelen utánzása, esetleg ötleteinek lopása is. Sajnos bizonyos helyeken még ma is ott tartunk, hogy egy fiatalokból álló zenekar ettől a két zenekartól vesznek el minden ihletet, s vegyítenek bele a ma igen divatos hardcore stílusból valamennyit. De még a lényeg nem is ők: a Tankcsapda követőt talált a Depresszió fejében, miközben a TCS a "Mennyország Tourist" dalával hatalmasat robbant a magyar zeneivágóhídon. Innen már nincs megállás.
Hogy ne csak rosszakat mondjunk: néhány igen ígéretes zenekar is megjelent a kilencvenes években: a Black-Out a kicsit technikásabb, mégse eladhatatlanul prog zenéjével, érdekes szövegeivel szintén nagyobb rajongótábort szerzett magának. Vagy a Stonehenge a tiszta progzenéjével. Belegondolva, hogy az ország többsége vagy a discoszerű zenéket, vagy a mulatósokat szereti, nem is olyan rossz teljesítmény ez.
Az új milleniumban se változott sokat a helyzet, csupán annyit, hogy az amatőrzenekarok egyre inkább merték vállalni a demójuk kiadását, illetve külföldre terjeszkedni. Ez utóbbi azzal járt, hogy a zenekarok angol nyelven kezdtek el zenét írni, és az akcentuson kívül semmi magyar nem maradt bennük. Persze tudom: el kell adni magukat. Nem kell félreérteni: így is büszkék lehetünk például az Everwoodra, a The Raven's Nest albumuk elég jó kritikákat kap külföldön, míg a Dreyelands és a Mindfields Factory egyre ismertebb lesz. Vagy akár az Ektomorfot is említhetnénk, akik tényleg híresek külföldön.
Sajnos viszont ennek ellenére is azt kell mondjam, Magyarhonban igen gyér a metal/rockzene. Hiába nekünk a Dalriada, amely majdhogynem egyedüli a stílusában, az Ektomorf, vagy akár a tehetséges új zenekarok, mégse mondanám, hogy el vagyunk látva olyan zenekarokkal, akik újat is mutatnak, jók is, és nem oszlanak föl az első nagylemez után. Aki nem érti: itt a Gire-re utaltam, akik egy egészen jó debütáló albumot dobtak ki, majd feloszlottak. Sajnos ez a hiány egyértelműen a többség teljesen más zenei ízlésére fogható, s ez ellen nem lehet semmi tenni. Addig, magyar amatőrök, küldjétek szorgosan a demokat. Ha elég sokan, és elég jók vagytok, ezt az egész cikket lehet kitörölni, és újat írni helyette, melyben már éltetem inkább a magyar rockzenét.
Egyet nem muszáj érteni a cikk tartalmával: ha nem tetszik valami, mondd el a fórumon: http://crusadeofmetal.extra.hu/. Mivel ez az első cikk a rovatban, szívesen olvasnék véleményeket, hogy mi hiányzik belőle, miből van sok, és, hogy mit formáljak rajta.
Ajánlom: (Teljesség igénye nélkül)
* Nova Prospect
* Everwood
* Ektomorf
* Mindfields Factory
* korai Black-Out
* Dalriada
* Cross Borns
* Gire
* Wendigo
* Age of Nemesis
* Agregator
Új rovatot indítok a The Crusade of Metal keretein belül, melynek címe: Made in... Az első részének elejét kevéske magyarázással szeretném kezdeni. Ezt a rovatot már korábban megálmodtam: még 2004-ben, mikor a GameNet című online amatőr számítástechnikai magazinnak írtam. Akkor viszont én is más voltam, a zene is más volt, s sokat változott a világ is. Az akkori koncepciót, miszerint kisebbrészt általános zenei műveltség közé szorítottam be a rock/metal zenei vonatkozásokat, most teljesen felborítom, s csak és kizárólag az adott ország, régió rock/metal oldaláról szeretném megközelíteni a dolgokat. Ez persze egészen egyoldalú lesz, dehát a blog témája is az. Viszont mindenképp próbálok a korábbi, oldie részre is utalni, illetve a mostani zene elődjeit említeni ahol lehet, így biztosítani egy átfogó képet az adott nemzet ízléséről metal zenében.
Nem törekszem arra, hogy minden ország bekerüljön majd a válogatásba, de nem is terveztem meg előre, kik kapnak helyet. Hiszen vannak olyan országok, amiket nem is érdemes megemlíteni, annyira kevés az ismert metalzenekar, de vannak olyanok is, amikre több cikket is lehetne szentelni. Mindenesetre a balanszot megpróbálom eltalálni.
Most pedig jöjjön maga a cikk: stílusosan az első részt kezdjük a Hazával, Magyarországgal. Mi, mint volt szovjet tagország viszonylag későn találkoztunk a rock, főleg a metal zene gyönyöreivel: már az is csoda volt, hogy a hetvenes években valaki megpróbált egy nyugati gitárral nyugati zenét utánozni. Viszont be kell látni, ennek a beat korszaknak is megvan a maga hatása a mai magyar zenére. És itt nem a 'másoktóllopottzenétmixelekmajdeladomsajátként' féle dídzsékre gondolok, hanem a magyar rockzenére. Az LGT és az OMEGA is kisebb-nagyobb szakításokkal, búcsúkoncertek tömkelegével a hátuk mögött még ma is újra összeállnak, hogy még egyszer elbúcsúzhassanak. Majd a nyolcvanas évek végefelé, ahogy a rendszerváltás is közeledett, kezdtek a nyugat ördögei is megjelenni. A lágyabb, hallgathatóbb rock mellett a durvább is megjelent, így mind a P.Mobil, mind a P.Box, majd a Pokolgép és az Ossian is vágott egy rendes szeletet magának a magyar underground világból. A külföldi, másolt anyagok egyre inkább terjedtek, s végül, a rendszerváltással bombaként robbantak be a köztudatba. Ekkor alakult meg a Tankcsapda is, akik korábban a rendszer ellen szóló dalaikkal nem valószínű, hogy sokáig létezhettek volna. A kilencvenes évek eleje ezen zenekarok kora volt: még mindig underground, de már többen megismerték őket.
A kilencvenes évek közepétől pedig a Tankcsapda roppant népszerűségre tett szert, amely együtt járt azzal, hogy egy viszonylag hallgatható, egyszerű rock&roll zenéből divatossá vált. Viszont ezzel nincs egyedül: a magyar kultzenekarok többsége inkább egyszerű, pörgősebb, koncertzenére építenek, s egyre inkább lesznek úgynevezett rádiómetal-zenekarok. Ebbe a csapdába leginkább az Ossian esett. Emellett viszont az amatőrzenekaroknál egyre inkább hódolt a dallamos punkzene és a Metallica/Pantera mértéktelen utánzása, esetleg ötleteinek lopása is. Sajnos bizonyos helyeken még ma is ott tartunk, hogy egy fiatalokból álló zenekar ettől a két zenekartól vesznek el minden ihletet, s vegyítenek bele a ma igen divatos hardcore stílusból valamennyit. De még a lényeg nem is ők: a Tankcsapda követőt talált a Depresszió fejében, miközben a TCS a "Mennyország Tourist" dalával hatalmasat robbant a magyar zeneivágóhídon. Innen már nincs megállás.
Hogy ne csak rosszakat mondjunk: néhány igen ígéretes zenekar is megjelent a kilencvenes években: a Black-Out a kicsit technikásabb, mégse eladhatatlanul prog zenéjével, érdekes szövegeivel szintén nagyobb rajongótábort szerzett magának. Vagy a Stonehenge a tiszta progzenéjével. Belegondolva, hogy az ország többsége vagy a discoszerű zenéket, vagy a mulatósokat szereti, nem is olyan rossz teljesítmény ez.
Az új milleniumban se változott sokat a helyzet, csupán annyit, hogy az amatőrzenekarok egyre inkább merték vállalni a demójuk kiadását, illetve külföldre terjeszkedni. Ez utóbbi azzal járt, hogy a zenekarok angol nyelven kezdtek el zenét írni, és az akcentuson kívül semmi magyar nem maradt bennük. Persze tudom: el kell adni magukat. Nem kell félreérteni: így is büszkék lehetünk például az Everwoodra, a The Raven's Nest albumuk elég jó kritikákat kap külföldön, míg a Dreyelands és a Mindfields Factory egyre ismertebb lesz. Vagy akár az Ektomorfot is említhetnénk, akik tényleg híresek külföldön.
Sajnos viszont ennek ellenére is azt kell mondjam, Magyarhonban igen gyér a metal/rockzene. Hiába nekünk a Dalriada, amely majdhogynem egyedüli a stílusában, az Ektomorf, vagy akár a tehetséges új zenekarok, mégse mondanám, hogy el vagyunk látva olyan zenekarokkal, akik újat is mutatnak, jók is, és nem oszlanak föl az első nagylemez után. Aki nem érti: itt a Gire-re utaltam, akik egy egészen jó debütáló albumot dobtak ki, majd feloszlottak. Sajnos ez a hiány egyértelműen a többség teljesen más zenei ízlésére fogható, s ez ellen nem lehet semmi tenni. Addig, magyar amatőrök, küldjétek szorgosan a demokat. Ha elég sokan, és elég jók vagytok, ezt az egész cikket lehet kitörölni, és újat írni helyette, melyben már éltetem inkább a magyar rockzenét.
Egyet nem muszáj érteni a cikk tartalmával: ha nem tetszik valami, mondd el a fórumon: http://crusadeofmetal.extra.hu/. Mivel ez az első cikk a rovatban, szívesen olvasnék véleményeket, hogy mi hiányzik belőle, miből van sok, és, hogy mit formáljak rajta.
Ajánlom: (Teljesség igénye nélkül)
* Nova Prospect
* Everwood
* Ektomorf
* Mindfields Factory
* korai Black-Out
* Dalriada
* Cross Borns
* Gire
* Wendigo
* Age of Nemesis
* Agregator
7 megjegyzés:
A Wendigo-val és a Stonehenge-dzsel kapcsolatban nagyon köszönöm a megemlítést!
Várunk téged és minden olvasódat a következő Wendigo koncerteken! Info itt: http://www.wendigo.hu
Szia! Szívesen, hiszen csak a szívemből beszéltem! Majd elmegyünk a koncertjeitekre, mikor tudunk! :)
baromi jó kezdeményezés! jó kis olvasmány, így, szakszövegfordítás után. :D
nincsenek jó, előremutató zenekarok? nézz már szét egy kicsit... isten háta mögött? subscribe? watch my dying? és még sorolhatnám. mellesleg az ossian/pmobil/tsa szerintem sose volt igazán underground... a kezdeményezés jó, de nagyon a felszínen maradtál, áss egy kicsit mélyebbre, ha komolyan akarod venni az egészet :)
Az előző kommentem egy kicsit hülyén fogalmaztam meg. Szóval:
netz: Kifejtettem, hogy a teljesség igénye nélkül sorolok fel zenekarokat. Lehetetlen, hogy mindenki kedvencét megemlítsem. Emellett pedig az általad említett zenekarok közül csak az IHM hagyott bennem BÁRMILYEN nyomot. A többinek nem is emlékszem a zenéjére, csak azt tudom, hogy hallgattam.
A másik az, hogy volt az underground, nagyon is volt underground. Elfogadom a kritikád, van benne igazság, de te is nézz utána kicsit. :)
Persze, valamikor minden zenekar volt underground, amit nem egy menedzsment-szobában raktak össze :) De főleg az Ossian meg a Pokolgép... ők voltak A metálzene itthon, "csupán a Pokolgépből kivált Paksi Endre által, 1986-ban alapított Ossian zenekar kapott lehetőséget lemezkészítésre a Pokolgép mellett" szóval nekik volt lemezszerződésük, Feró játszotta a dalaikat a rádióban, ezt azért nem nevezném undergroundnak... másrészt szerintem egyedi, előremutató zenét meg végképp nem játszottak soha...
Más: benned nem hagytak nyomot... ez nem igazán mérce :) lehet, hogy benned nem hagy nyomot a Subscribe vagy a WMD, attól még a magyar metálzene talán két legegyedibb és legelőremutatóbb csapata, akik -az ossianal ellentétben- nem húsz éve az iron maident meg a judas priestet másolják. Vagy ott van az egész BPRNR banda, olyanokkal, mint a Blind Myslef, vagy a Superbutt, ami ugyan nem túl egyedi, de modern és mai rock/metál. Sorra alakulnak a zenekarok, még a metalcore hullám is betört (ami mondjuk nem feltétlenül pozitív), van egy rakás jó progmetál bandánk, vannak blogjaink, webzinejeink, szóval szerintem nagyon is élő, és egészséges a metál élet, csak oda kell figyelni. :)
Netz, javaslom a téma folytatását a fórumban, mert egész kis olvasmány lehet lassan belőle ;) Ott a Made In... topik
Megjegyzés küldése