Előadó: NileAlbum: Ithyphallic
Genre: Death Metal
2007
Nuclear Blast
A Nile, mint technikás death metal zenekar indult 1993-ban, de az első nagylemezük csak 1998-ban látott napvilágot. A brutális hangzással, Kataklysm-szerű dobtémák hamar ismertté tették, és az egyiptomi mithológiával foglalkozó szövegeik pedig egyik védjegyükké váltak az évek során. Az idén kiadótt Ithyphallic lemez az ötödik a sorban. Ehhez a zenéhez gyomor kell: sikító gitárok, az agyunkat szétzúzó dobok jellemzik, és az az igazi mély hörgés, amire tényleg rá lehet tenni a "démon metal" jelzőt.
Az Ithyphallic a What Can Be Safely Written dallal indul. Brutális dobok, technikás gitárjáték köszönt rám azonnal, de mégsem érzem teljesen tökéletesnek. A dal nagyon lassú gitártémára épült, és a hozzá kapcsolódó, gyors lábdob téma nem nagyon illik hozzá, illetve úgy érzem, kicsit ki is esik emiatt a ritmusból. Nem épp a legjobb lemezindítás sajnos, de legalább Karl Sanders vokálja továbbra is zúz.
Az As He Creates So He Destroy viszont kiküszöböli a csorbát. Gyors, zúzós témájú, mind a gitárt, mind a dobot nézve. Már egy pár emberről elmondtam, de George Kolliasról is kell mondani, hogy jó dobos nagyon, tud brutálisan-erősen, de technikásan is játszani. A gitárok pedig hol a háttérben, hihetetlen sebességgel riffelgetnek, vagy hol technikás szólót játszanak. Bevallom, a dal közepén az a lassú szóló nem nagyon tudom, mit keresett ott, mintha nem ehhez a számhoz írták volna, de ettől eltekintve jó szám.
A címadó dal, az Ithyphallic a harmadik, bonghangzással indul, riffelő gitárokkal, és cintányérjátékkal dobon. Itt egy kicsit érzek olyan keleties, néhol már-már egyiptomira emlékeztető gitártémát, gitáreffektet, illetve a bong is ezt a hatást erősíti. A hirtelen váltások itt jobban jöttek ki, mint az első dalnál.
Ezután pedig jöjjön egy kis
Az Eat of the Dead már egy lassabb téma. A gitár mélyre hangolt riffelés, a dob pedig váltakozóan blastbeat vagy egy középtempójú lábdobtémát játszik. Kicsit unalmas, vagyis pontosabban monoton és túl lassú ez a szám, de ennek ellenére azért nem olyan rossz.
Viszont a Laying Fire Upon Apep egy újabb gyors dal, rendkívül technikás dobjátékkal, kicsit háttérbe szorult gitárokkal, és Kataklysm-re hasonlító, zúzós lábdobtémával, majd az As He Creates So He Destroyhoz hasonlító gitárszólóval, csak kicsit jobban ideillővel.
Az Essential Salts következik, kicsit lassabb dobokkal, és előrébb került gitárral. A vokáltéma megint kicsit grindecore-os, kicsit hadarós is, de a váltakozó tempó nagyon jót tesz a dalnak, illetve az egyre inkább lassú dalfelépítés. A végén a gitárszóló nagyon el lett találva, nagyon visszaadja a zenekar egyiptomi hangulatát.
Ezt a The Infinity of Stone követi, egy népiesen induló, instrumentális darab. Népi hangszerek szólalnak meg benne, lassú témájú dal. Egészen nyugtató is lehet, főleg annak, aki szereti ezt a kultúrát, amit képvisel.
Az utolsó előtti dal a Language of the Shadows, gyorsan induló, és szintén váltakozó tempójú dal, rengeteg cinszólammal, zúzó lábdobbal. A gitáreffektek nagyon feszülten hangzanak, illetve én nem is találom teljesen odaillőnek őket a végén, de ennek ellenére nem rossz darab.
Az utolsó dal a gigantikus, 10 perces Even the Gods Must Die, alapvetően lassú dal, rengeteg váltással, átvezető és bridge résszel, és leginkább a szaggatottság jellemzi, ami 10 percen keresztül azért álmosító tud lenni. A dobtéma viszont már nem csak a zúzó lábdobra épül, de nem is csupán cinre, rengeteg különlegesebb tamtéma is van. Jó zárása a lemeznek.
Pontosabban csak lenne, ha nem lenne itt ráadásnak az As He Creates So He Destroys instrumentális darabja. De ez már csak plusz. Összességében azért nem a legjobb Nile lemezről van szó, de nem is rossz. Vannak hibái, illetve picit monoton is hosszú távon, de már csak a dobos miatt is érdemes meghallgatni ezt a lemezt is, illetve van néhány nagyon jó motívum, és érdekes, technikásabb gitárjáték.
Értékelés: 82 %
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése