Gire - Gire

Előadó: Gire
Album: Gire
Genre: Avantgarde Metal
2007
Saját kiadás









Újra itt, újra együtt, kis barátaim. Sajnos volt egy kis probléma a netemmel, illetve az, hogy költöztem, és az új helyen nem volt netem. De, mostmár van, azt hiszem legalábbis. Azóta csak egyetlen kritikát tudtam írni, azt is futtában, így egy kicsit gyengébbre sikerült, mint szerettem volna. Legalább azt láttam, hogy vannak hűséges és állandó olvasóim, úgyhogy nekik KÖSZÖNÖM a figyelmet, a kitartást és a hűséget. Az ironia az egészben, hogy a mostani kritikám tárgya, a Gire idő közben feloszlott. Nem baj, ennek ellenére a debütáló - s egyelőre búcsúzó - albumuk, a Gire élvezhető, s hallgatható.
Az énektémáit nézve az egész albumon rengeteg magyar népzenei motívum jelenik meg. Viszont a magyar nyelvű hörgés továbbra is igen idegen a számomra, s nehezen megszokható. Nem azt mondom, hogy rossz, de annyira nem is jó, néha inkább nu vagy gore beütése van. Viszont hangszereiben torzítatlan gitárok, akusztikus elemek, illetve néha kis elektronika és rejtett törzsiség is megjelenik, amely felemeli az albumot a világszínvonal extreme/avantgarde darabjai közé.
Bár mára csak Kátai Tamás (billentyűs, programok) maradt, úgy döntött, a Gire-t nem folytatja más zenészekkel, mert akkor az nem a Gire lenne.
A Zöld zivatar dallal kezdődik a lemez, gyorstempójú gépdobtémákkal, kicsit "ijesztő", furcsa szintitémákkal, és hörgéssel. A gitár itt még inkább háttérben marad, s aláfestő szerepet tölt be. Rengeteg gyors tempóváltása van a dalnak. A szintitémákat személy szerint én kicsit utánzottnak, illetve idegesítően feleslegesnek érzem, ugyanis nem nagy szerepe van. A szövegekre nem lehet panasz: egészen költői hangzatúak, és van mondandójuk is. A dal egyetlen hibája a monotonsága az első felében, de a második része már rengeteg újdonságot rejt magában: érdekes népi hangszereket, izgalmasan torzított gitárokat és beszédhangokat. Összességében nem rossz nóta, erős kezdés.
Ezt az Aranyhajnal követi, blackes/deathes indítással, gyors dobtémával és ritmust játszó gitárral. A vokál itt inkább gore-os, mikor hörög, ami nagyon nem tetszik. A ritmus is furcsán váltakozik, de szerencsére ez nem idegesítő, viszont az előző dalban megismert szintieffektek megmaradtak. Belegondolva ezek se olyan túl idegesítőek, csak nem olyan fontosak. Kicsit a gitárvirtuózságot hiányolom: bár az uneXpecT-tel felesleges is összehasonlítani őket, de azért kissé előretoltabb gitárjátékot el tudnék ennek a zenének képzelni. Ami viszont mellette van, az a népies beütése, ami az uneXpecT-ből hiányzik.
A Hét madár a harmadik dal, amely bár gyorsan indul, de egy kis instrumentális rész után belassul. Itt tetszik a vokál: egyértelműen, s egyszerűen eköré a népies motívum köré épül az egész dal. Talán az egyik legjobban sikerült nóta, a két gitár hangzása különösen tetszik, illetve a rengeteg különböző gitármegszólalás. A tiszta vokál nagyon üt, illetve a dal második felének a brutalitása is ott van, ahol kell.
Az Éjmély az előző dal végén hallhatott, kicsit groove-os fogással indul. Nehéz egyértelműen besorolni a Gire zenéjét, mert ez kicsit ambientes, lágyabb darab, míg az előzőben volt death/black és néha gore/experimental elem is. Inkább instrumentális dal, rendkívül kevés a vokáltéma benne. Érdekes kimondani, de kicsit nyugtató hatása is van, szóval ajánlom minden idegbetegnek.
A Törjön testünk! az ötödik dal. Kicsit itt monoton kezd lenni az album, a szintitéma ugyanazon sablon alapján, csak más motívummal. Újabb ambientes hangulatú darab.
A Bábel végre egy újabb durvább, brutálisabb dal. Gyors dobtémával, hörgős vokállal, váltakozó ritmussal. Kicsit már megszokott, hogy a szám közepén váltás van, majd visszaállás az eredeti felépítésre, de szerencsére ez kicsi löketet ad az egésznek.
Ezt az Eocén Expressz követi: sajnos kicsit sablonos Gire témával. Ennél a pontnál már tényleg nehéz sok újat találni a zenében sajnos. Bár a szintitémák most azért kicsit másak, még ha nem is nagyon, viszont a dobtéma majdnem mindig ugyanolyan volt, illetve a gitárt nagyon hiányolom.
A Nyártáj egy újabb gyorsabb témájú, igazából semmi különlegeset nem lehet róla elmondani. Hasonló a felépítése, mint az előző deathes daloknak.
Az utolsó előtti dal a Trans Express, ez már egy sokkal gyorsabb, szerencsére másabb dal, mint a többi. A szinti továbbra is kicsit idegesítő, de elfogadható. Hangulatát nézve kicsit emlékeztet a többi magyar rádiómetalra, de zeneileg lényegesebben jobb azoknál.
A záró dal a Nádak, Erek, az egyik kedvencem az albumról. Ambientes, akkordjátékos darab, női vokálos, és végre nem teljesen ritmusgitáros. Ezt érzem talán a leginkább avantgarde-nak is.
Összességében, minden irritáló, idegesítő, és monoton dolga ellenére a Gire igenis élvezhető zene, s legfőképpen: magyar. Kár, hogy feloszlottak, ilyet azért nem mindig lehet hallgatni kicsiny országunk nyelvén. A kiadás nagyon jóminőségű, a borítója igényes, ahogy a zene is annak mondható. Remélem a Thy Catafalque is hasonlóakat fog a jövőben kiadni, ha már Gire-t nem hallhatunk többé.

Értékelés: 96 %