Kiadási év: 2006
Kiadó: Century Media
Nekem mindig is fenntartásaim voltak a gothic metal-al kapcsolatban, főként inkább sztereotípiák (női ének, kórusok, stb), egyszóval nem is nagyon hallgattam. Aztán egyik barátom megmutatta a Soul In Flames című számot és egyből megfogott. Leginkább dallama és mondanivalója tetszett meg, amikor azonban meghallottam a szólókat, rájöttem, ez kell nekem.
Első hallásra egy nagyon lendületes, erős hangzású, jól masterelt albummal van dolgunk. Hallatszik minden hangszer ahogy szólnia illik. Egyaránt találunk rajta sodró lendületű és lírikus lassú dalokat is.Az első két nóta (Nothing Else Remains, Hollow Be My Name) dallamai első hallgatás után megragadnak az ember fülében és legszívesebben hallgatná újra és újra. A 3. számra (The Darkest Lie) nekem elsőre a Dark Tranquillity ugrott be (főként lassú zúzása és a billentyű használata miatt) de sok poweres vonással is rendelkezik. A következő 3 szám (Rush, Nail, Raivotar) is magában hordozza az első kettő vonásait de újakat is tesz hozzá. Ezek után következik az album fénypontja: a Soul in Flames. Mintha a Raintime-ot keverték volna a jobbfajta melodeath és power dalokkal. A refrént kb. első elhangzása után dúdolgatja az ember, a szám végefele az a szóló rész pedig szerintem sokak kedvence lenne. A Pain Becomes Me-ben az album leglasúbb, legérzelmesebb dalát hallhatjuk.
Never Enough. Mintha egy RainTime (igaz, a Flies&Lies albumuk idén jelent meg) nótát hallanék, ennek ellenére egyáltalán nem laposodik el a szám, végig tartja lenduletét.
Az utolsó két szám talán az előző kettő keveréke. Van benne Dark Tranquillitys lassúság és lendület is.
Mindenképpen ajánlom az albumot legalább egyszeri meghallgatásra aki szereti a lendületes, dallamos metált.
Külalak: Szép
Hangzás: Kitűnő
Értékelés: 91%
Hangzás: Kitűnő
Értékelés: 91%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése