Vintersorg - Solens Rötter

Előadó: Vintersorg
Album: Solens Rötter
Genre: Folk/Progressive/Black Metal
2007
Napalm Records







A Vintersorg mindig is üde színfoltja volt a metal zenének, amely teljesen megosztotta a hallgatóságot. Van, aki utálta és unalmasnak tartja, van, aki imádja. Köztes út nagyon nincs. A svéd, kéttagú zenekar folkban gyökerező, progresszív metal zenét játszik black metal elemekkel. Andreas Hedlund és Mattias Marklund felel majdnem mindenért, beleértve a zeneírást, a gitárokat, vonósokat, zenei rendezést, különböző programozásokat, és a Solens Rötter lemezen a basszusgitáron kívül mindenért. Az előző három album többnyire angol szövegei után, az új, a Solens Rötter visszatér a kezdeti Vintersorghoz, és teljesen svéd nyelven íródott, illetve a progresszív elemek egy részét újra felváltotta a folk hangzás.
A lemez indítószáma, a Döpt I En Jökelsjö akusztikus gitárokkal, vonósokkal és harangjátékkal, majd hirtelen váltás után brutális gitárral és hörgés/tiszta ének váltakozásával, majd újra folk hangszerekkel. Nem igazán egy rosszféle nóta, kicsit valóban emlékeztet a korábbi, kísérletezések előtti Vintersorg-ra.

A következő, a Perfektionisten már sokkal brutálisabb darab, kicsit több progresszív elemmel benne, rengeteg zongorával, illetve több hörgős vokállal. A dobok is sokkal gyorsabbak, erősebbek.

Mintha váltakozna a durvább és a folkosabb rész az albumon, a harmadik nóta, a Spirar Och Gror újra kicsit lágyabban, folkosabb motívummal indulna, majd később válik csak durvábbá, progresszívabbá. A gitártémák igen jók benne, nem csupán egyetlen riffre épül, illetve a dobjáték is tényleg játékos. A tiszta vokál kicsit furcsa: Mr. V hangja nem éppen a legjobb, még ha nem is a legrosszabb, ez a vokál inkább kicsit a Mägo de Oz nevű spanyol folk-metal zenekarra emlékeztet. A legjobb rész a hirtelen váltás a végén, amikor kicsit Riverside-os, kicsit bluesos gitártépés/szólózás van, amelynek a hangulata a torzított dobokkal együtt a Silent Hill játékzenékre is emlékeztet.

A Kosmosaik akusztikus témával indít, majd - ahogy szokás - hirtelen bedurvul. Eleinte tiszta, majd hörgős vokálok szólalnak meg. A Vintersorg zenéje azért különleges, mert rengeteg gitártéma van egy dalban, és nem eszetlen, nagyon hosszú szólózásokról van szó, hanem általában különböző akkordok vegyítéséből, vagy riffek sokaságából ered. Az amúgy gyors témát egy kicsit lassítja a háttérben kicsit szomorúan szóló hegedűszó.

Az Idétempletnél már egy kicsit idegesít a dalfelépítés: a The Focusing Blurben kicsit fantáziadúsabbak voltak a dalok, ugyanis itt, néhány kivétellel a felépítése: lágy, akusztikus/folkos indítás után hirtelen durvulás, majd gyors váltások. Viszont a dal végén lévő, törzsi beütés igen kellemes.

A Naturens Mystär egy üde kivétel: gyorsabb, kicsit heavy metalos témával indít, majd Mr. V vokáltémája következik. A dobok az egész album alatt rendkívül jól szólnak: változatosak, megfelelően brutálisak, ha kell, ha pedig olyan a dal, lágyak és következetesek. A folkos beütés is egészen jót tesz a zenének, a black metal stílus már inkább csak vokálban érződik.

Att Bygga En Ruin egy rövidke, furcsa hegedűvel vezet fel, majd kemény blackes témává alakul, ami később tovább fejlődik progresszívvé. Az egész dalt egy kis hammond orgona spékeli meg, szépen aláfestve a zenét. Ez egy rendkívül gyors nóta, rengeteg váltással, illetve fokozatos lassulással. Az énektémában érzem azt egy kicsit, hogy Mr. V erősen határolt énektudása miatt kicsit monotonná válik az egész.

A Straolar egy újabb akusztikus/vonós témával kezdődik, s a dal eleje egészen balladikus a lágy dobokkal kiegészítve. Az egyik kedvenc nótám az albumról, itt tényleg találhatunk mindent: törzsi dobokat, poposított gitáreffekteket, rengeteg hegedűt, akusztikus hangszereket. Az énektéma se olyan rossz, és a végén a tényleg csak aláfestő elektromos gitár is jó.

Az utolsó előtti dal: Fraon Materia Til Ande-nál minden hiba ellenére alig veszi észre az ember, hogy közeledik az 52 perces album vége. Ez a dal is a hörgős/tiszta vokál váltakozásáról szól, s ehhez kapcsolódik a zenei téma is, hogy durváb, vagy lágyabb. A tiszta énektéma vonala igencsak popszerű, nagyon fülbemászó, megjegyezhető, s ha nem Vintersorg lenne, eladható is lenne.

Befejezésnek egy újabb érdekes témát, a Vad Aftonvindens Andning Viskar-t kapjuk. Lágyan, progresszíven, de folkosan indul, s akusztikus gitáron kívül furulyatéma és egy kis hegedű is kíséri végig ezt az instrumentális témát. Nem rossz befejezés, kicsit olyan Vintersorghoz méltó albumzárás.

A Vintersorg albuma minden baj ellenére, és minden idegesítő dolog ellenére egészen jól sikerült. A szöveget - csak úgy, mint pl. a Korpiklaani új albumánál - nem igazán lehet érteni, de nem is baj annyira ez esetben. Az akusztikus, folkos témákat nagyon jól fűszerezi meg a brutális progresszív váltakozás, black elemekkel. Igazából viszont nekem a korábbi albumok jobban bejöttek, ugyanis a vokál nem illik ehhez a stílushoz annyira, mint az üde progresszív metalhoz. Azért így se rossz ez.

Értékelés: 86 %